Amikor a természet találkozik a művészettel: Beppe Marchi látomása
Ferrara dobogó szívében Beppe Marchi építész egy utazásra vezet bennünket, hogy felfedezzünk egy tájat, amely a természet és az innováció laboratóriumává változik. Marchi gondos szemmel és mély érzékenységgel újragondolja az épített és a környezet kapcsolatát, és olyan fenntartható megoldásokat keres, amelyek tiszteletben tartják a helyi történelmet. Ebben az interjúban a tervező a modern technológiák és a természet kölcsönhatásából adódó kihívásokról és lehetőségekről mesél. Egy szenvedélyes történet, amely arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk a tervezés jövőjén és a területtel való együttélésünkön. Őszinte párbeszéd, amely új konkrét távlatokat nyit az ember és a környezet kapcsolatában.
Modern tájtervezés: Melyek a modern tájtervezés jellegzetességei, és hogyan illeszkednek ezek az aktuális környezeti és társadalmi igényekhez?
„Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a modern tájtervezésről abszolút értelemben beszélhetünk: az építészeti projektekhez hasonlóan az egyes projektek beillesztésének kontextusa vezérli javaslatait, jellemzőit, potenciálját, sőt esetenként a formai kifejezéshez kötődő szempontok jellemzéséhez is eljut – bár az adott pillanat érzékenysége szerint csökkent. Úgy gondolom, hogy a társadalmi igényeknek, és még inkább a tájjellegű projekteknél a környezeti igényeknek kell megszabniuk a tervezést: úgy gondolom, hogy egy projekt korszerűsége sokkal inkább az ilyen típusú érzékenységben és módszertani megközelítésben rejlik, mintsem a formai döntésekben, amelyek a tervező nyomát hagyják.”
Technológiák és érzékeny tervezés: Hogyan javíthatja az innovatív technológiák használata az érzékeny tájtervezést, és milyen konkrét példákat tud megosztani olyan projektekkel kapcsolatban, ahol ez a szinergia sikeres volt?
„A technológiai innováció szempontjából nagy sebességű korszakban a tájkép megtervezésének támogatásának technológiájának kérdése, mint valaha, a kulturális alapnak véleményem szerint szilárd és megrázkódtathatatlannak kell maradnia:„ A kert a férfiak számára, ahol a kertész megismerkedhet, ha csak a „Természet hatalmával”) Ments. Megfigyelés, ismeret, és csak azután cselekedni kell. (Gilles Clément, A harmadik táj kiáltványa).
Egy nagyon kényes helyszínen tapasztalt konkrét tapasztalatról számolok be, a városi dokk és Ferrara város ősi városfalai közötti kapcsolatról, amelyben a különböző innovatív technológiák képesek voltak egységes projektben egyesíteni a természeti és környezeti feltételek maximális tiszteletben tartásával.
A ferrarai „ex-Camilli” terület felújítására minden tervezési választást a kontextus szabott meg, amely környezetvédelmi szempontból különösen problematikus volt, mivel 2000-ig volt a helyszínen egy kőolajtermék-tároló és -értékesítő hely, aminek következtében a víztartó rétegben szénhidrogének jelennek meg, amelyek már a felszín feletti két felújítási beavatkozásból állnak tétel és oxigén befecskendezése a víztartó rétegbe a leginkább veszélyeztetett területeken elhelyezett piezométereken keresztül.
A történelmi várost és a folyót összekötő zöldfolyosót jelentő terület újjáépítésének minden történelmi háttere és a táj adottságai alapvetően meghatározták a tervezési döntéseket: a fitoremediáció szempontjából innovatív tervezési megoldások születtek, a legmegfelelőbb fafajták felhasználásával, a zöldfelületek pedig magasságmérő variációk és púpok segítségével tagolódnak.
A kizárólag tranzit céljára, nem parkolásra és/vagy állandó tevékenység végzésére szolgáló zöld infrastruktúraként felfogott terület a szélsőséges hőmérsékleti szélsőségek, valamint a levegő-, víz- és talajszennyezés mérséklésének szerepét öltötte magára, így alkalmas a "városi jólét" elérésére.
A teljes telket hosszirányban kijelölő, kanyargós, észak-déli irányú, a terület rekultivációját szolgáló piezométerek jelenléte által okozott interferenciákhoz alkalmazkodó kerékpár-/gyalogút a projekt fő eleme, amely a teljes telket hosszirányban kijelöli, a Solid Earth-ben épült meg, egyúttal garantálva a kerékpáros forgalommal szembeni kiváló ellenállást, a tökéletesen vízelvezető felületet és a természetes hatást.
Alternatív zöldövezeti gyalogút ("kutyaút") is kialakításra került, amely lassabb keresztezést tesz lehetővé, az egyedi tervezési döntések (árnyékos szigetek, púpok közötti utak, évelő lágyszárú szigetek) ritmusával fémjelezve.
A két út – és általában az egész „tervezési koncepció” – közös mátrixa a természeti hatáson alapul: az áteresztőképesség, az anyagok megválasztása és maga az utak formája, a felhasználás módjai, valamint a növényzet bősége és változatossága kulturális és szemléletes hivatkozási alapként a városi park eszméjét jelentik, nem pedig épített építészeti vagy mindenesetre határozottan megtervezett teret.
Környezetbarát utak és járdák: Mi a környezetbarát burkolat jelentősége a városi tájtervezésben, és milyen anyagokat vagy technikákat lát ezen a területen?
„Minden bizonnyal a „környezeti lábnyom” témája prioritást élvez az építőanyagok kiválasztásánál, különös tekintettel a tájtervezést alkotó anyagokra. Mára kialakult egy általános és széles körben elterjedt tudatosság, ami a környezeti fenntarthatóság szempontjából jó teljesítményt nyújtó rendszerek kiválasztásához vezet.
Konkrétan, ami a padlóburkolatot illeti, fontos, hogy ne csak az anyagok életciklus-elemzését értékeljük, hanem azt is, hogy az új felületek milyen hatást gyakorolnak a kontextusra, amelyben lefektetik őket, mind a vizuális érzékelés, mind a környezet és az áteresztőképesség szempontjából.
Ebben a klímaváltozás miatti nagy változások korszakában a vízgazdálkodás a tudatos tervezés kiemelt kérdése: a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell a csapadékvíz elvezetését és felszívódását, még inkább a városközpontokon belüli beavatkozásoknál, amelyeket gyakran már erősen veszélyeztet az évek során ismétlődő betonozási és talajvízszigetelési politika, amelynek katasztrofális hatásai egyre gyakoribbak és nyilvánvalóbbak.
Klímaváltozás és felvilágosult tervezés: Hogyan tervezhetünk olyan tájat, amely „ellenanyagként” működik a klímaváltozás hatásaival szemben, és milyen stratégiákat alkalmaz a talaj fenntarthatóságának biztosítása érdekében?
„A kihívás a természet és az ember közötti vékony egyensúlyban van, aki manapság egyre kifinomultabb technológiákat tud használni, hogy a projektet a szándékaihoz igazítsa. Ugyanakkor az embernek rendelkeznie kell alázattal és előrelátással, hogy egy lépést hátralépjen, és minden tájprojekt meghatározásában a természetet ismerje el a főszereplőnek. Az ember központi szerepe a tervezési folyamaton belül ma minden eddiginél jobban a természet megfigyelésére és támogatására kell irányuljon: az utóbbi években oly népszerű "bio-ihletésű tervezés" és a "biomimikri" területén kifejlesztett kutatások diktátuma szerint a természetes kiválasztódást egyfajta "ezeréves kutatási és fejlesztési laboratóriumnak" tekintve, amellyel a természet évezredek óta fejleszti a megoldásokat, a tervezés minden formája megvalósítható. tanulmányozza és használja ki/újrajavasolja még ma.
Leegyszerűsítve, minden megvilágított tervezésnek az át nem eresztő felületek maximális csökkentésére, a zöldfelületek növelésére kell irányulnia, megválasztva azokat az esszenciákat, amelyek időről időre jobban megfelelnek az adott kontextusnak és a sajátos környezeti adottságoknak.
Ugyanez vonatkozik a tájprojekt formális kimenetelére is, amelynek alkalmazkodnia kell ahhoz a helyhez, amelybe beilleszti, megszabadítva magát a tervező önreferenciális szándékaitól.”
Esztétikai felértékelődés a természet és a történelem között: Hogyan sikerül ötvöznie a táj esztétikáját a helytörténet és kultúra felértékelődésével, és milyen kihívásokkal találkozott ebben az integrációs folyamatban?
„Amint már tisztáztuk, nem hiszem, hogy létezik „tájesztétika”, függetlenül attól, hogy az egyes beavatkozás alá vont helyszínek milyen kulturális, történelmi és környezeti értékeket hoznak magukkal.
A bemutatott projekt konkrét esetében, miután a projektterületen meglévő épületek, parkolóhelyek és aszfaltfelületek lebontása révén a telek természeti adottságai ismét hangot kaptak, a városi növényzetre vonatkozó döntéseket a táj rétegzettségéhez és a környező városi tájhoz kötődő, a XX.
Ezért, ha egyrészt magas fasorokat (Carpinus betulus fastigata) terveztek a környező épületek szűrésére, akkor a parkon belül olyan fajokat választottak, amelyek hozzájárulhatnak a folyamatban lévő szénhidrogénes kármentesítési tervhez, a fitoremediáció szempontjából (főleg fűz, nyár).
Tekintettel arra, hogy a talaj rétegrétegében az agyagsapka (át nem eresztő) jelen van, olyan púpok létrehozásán gondolkoztunk, amelyek lehetővé teszik a fák gyökeret eresztő talajban az első életévekben.
A víztartó szénhidrogének jelenléte által leginkább érintett, piezométerekkel megfigyelt területeken évelő lágyszárú virágágyások kerültek kialakításra, amelyek célja a meliorációs növény védelme, a karbantartás csökkentése, a fitoremediációs folyamat végrehajtása (Miscanthus, Muhlenbergia capillaris, Elsholtzia évszak.
A helyszín jellege sugallta a tervezési vonalakat: az árnyékolt területek, az áteresztőképesség, a vízgazdálkodás és a fitoremediáció jelentik a teljes folyamat gerincét, egészen az átfogó tervezés és a konkrét formai megoldások meghatározásáig.
„Nem akartam minden alkalommal megváltoztatni a kertet. Nem akartam minden évszakban cserélni a növényeket. Olyan kerteket akartam létrehozni, amelyek megmaradnak és maguktól változhatnak” (Piet Oudolf).
A Táj Szíve
Ez az interjú mélyreható pillantást nyújtott a modern tájtervezésre jellemző kihívásokra és lehetőségekre. Beppe Marchi építész szenvedélyesen szemléltette az érzékeny megközelítés fontosságát, amelyben a technológia és a természet egyesülve olyan tereket hoz létre, amelyek tiszteletben tartják a területi identitást. A bemutatott innovatív megoldások bemutatják, hogy az ember és a környezet párbeszéde hogyan vezethet fenntartható és harmonikus eredményekhez. Ez a gondolkodási út arra ösztönzi a tervezőket, hogy gondolják át a természet szerepét a városi terek meghatározásában, új modelleket inspirálva a tájtervezés jövője számára. Egy jövőkép, amely megújítja a környezeti elkötelezettséget.
